Ezúttal kisebb megmozdulásra sikerültünk, mint a Kesztyűgyárban. A Sikorski ház olyan mint egy labirintus, rengetg tér van benne. Kisebbek is nagyobbak is. Kevesen tudták beleilleszteni ezt a munkát az életükbe, ki is esett a hely, nem volt könnyű kijárni. A kommunikáció sem üzemelt, úgy ahogy kellett volna. Nem jött létre állandó, folyamatos, közös munka, amikor sokan egyszerre lettek volna házban és generálhatták, véleményezhették, kiegészítehették volna egymást. Nem voltak kitöltve a terek. Lényegében utolsó napokban mentették meg a programot. Jöttek az erasmusos diákok és Katinkáék, akik betöltötték nagyjából az hiányos helyeket, így lett átkötés, nem volt nagy a luk. Viszont sahnos így is igen kis részét használtuk a háznak. Azegzugokba például el sem vittük a látogatókat. Pedig igen izagalmas az egész... A házban baromi hideg volt, hidegebb, mint kint.
A program kommunikálása, nyilvánossága sem volt megfelelő. Nem jutott el annyira az emberekhez, hogy fogják magukat és kijöjjenek. Nem hozta ki őket a program. Kevesen jöttek látogatni.
Vasárnap mégis megtelt a kiállítástér. Volt egy nagyon pezsgő és nagyon élő közel három órás impróverseny, amin 28 lelkes gimnazista diák vett részt. Így meleg, zsizsegő, élő szobává változott az egyik terem, ahonnan szünetben szétfutottak a gyerekek, nézők felfedezni a birodalmat. Ez volt az Ember7 programja (alapkérdés: Mi az emberség?, de az imprók kötetlenül folytak), így az Emberség Erejével Alapítvány hozott nekünk melegedő Menedéket teával.
Nos most magambagyűjtöm a tapasztalatokat., és tavasszal ezeket beépítve folytatjuk. Ennyivel is okosabbak leszünk.
Nagyon nagyon köszönöm mindenkinek a munkát. Ami ott volt élt, és létezett, összejött. Dolgoztunk és lehetőséget kaptunk. Megszülettet és ez nagyon fontos.
